Makrobiotika egészségelmélete

makrobiotika

A világmindenségben működő két nagy ellentétes minőség, energia a jin és a jang. A jang a középpont felé tartó energia, a meleg, a világosság és a hang. A jin a középpontból kifelé tartó, felszínre törekvő erő, a hideg, a sötétség és a csend. Jang a férfi, az összehúzódás, a szilárd, az idő, a vörös és a sárga szín. Jin a nő, a tágulás, a folyékony, a tér, a kék és a lila szín. A két minőség jelen van a fizikai világ összességében, a környezetünktől, az éghajlattól kezdve az élőlényeken keresztül szervezetünk minden egyes sejtjéig. Harmóniájuk jelenti egészségünk alapját. A makrobiotika pedig ezt a rendszert használja a táplálkozás harmonikussá tételéhez.

A növények is jin vagy jang természetűek. Ennek megfelelően táplálkozásunkban általuk kell biztosítanunk a jin és jang erők egyensúlyát, amely a világgal és a bensőnkkel kialakított és fenntartott harmónia alapja.

Hogyan teremti meg a makrobiotika az ember és környezete között a harmóniát, hogyan gondoskodik a táplálkozáson keresztül egészségünk védelméről?

A makrobiotika összhangban van az egyetemes étrendi hagyományokkkal, ugyanakkor tekintetbe veszi az egyéni különbségeket. A makrobiotika összhangban van az évszakok változásával és az ökológiai renddel, vagyis az évszaknak megfelelő és a közvetlen környezetünkben termő táplálék felvételét szorgalmazza.

A makrobiotika táplálkozási logikája szerint tehát táplálékainkat úgy kell megválogatnunk, elkészítenünk, hogy azok összhangban és egyensúlyban legyenek külső és belső sajátságainkkal, szűkebb és tágabb környezetünkkel.

A makrobiotikus étrend

A makrobiotikus táplálkozás harmóniára törekvő jellegénél fogva kerüli a szélsőséges, túlzottan jin vagy jang tulajdonságú élelmiszereket. Fő ételei a gabonafélék, amelyek az ember ősi táplálékai lévén kiegyesúlyozott, komplex hatású élelmiszerek. A gabonafélék az étkezés 50-60%-át teszik ki, a zöldségek nagyjából ennek felét. A hüvelyesek a táplálék további 5-10 %-át jelentik. Természetesen a makrobiotikus étrend is nagy figyelmet fordít az évszaknak megfelelő gyümölcsök, a magvak és a csonthéjasok fogyasztására.

A jin-jang fogalompár az élelmiszerek kálium-nátrium arányával is modellezhető. Ez a két elem fontos szerepet játszik szervezetünk egészséges működésének fenntartásában. A makrobiotika azt az étkezést tartja helyesnek, amelyben az egyes ételek úgy vannak összeválogatva, hogy a napi táplálék K-Na aránya 5:1 és 10:1 között legyen, ugyanis ez felel meg a legjobban az emberi szervezet sajátságainak. A mai világ tele van káros jin hatásokkal (sugárzással, vegyi anyagokkal), ezért egészségünk megőrzésében fontos szerepe van a jang típusú gabonafélék, sőt még a nagyon mértéktartóan alkalmazott konyhasó fogyasztásának is, amit az egyéb táplálkozási rendszerek általában nem ajánlanak. (Utóbbi alkalmazásánál vegyük figyelembe, hogy az erjesztett élelmiszerek, a szójaszósz, a miszó, a savanyú káposzta, valamint az ételízesítők eleve tartalmaznak konyhasót!)

makrobiotikaAz évszakok, változása

A nyári meleg jang, a téli hideg jin energiát ad. Főzéssel, sütéssel jang energiát juttatunk ételeinkbe, ezért télen inkább főtt ételt együnk, nyáron nyerset. A tavasz az energiák kifelé irányulásának az ideje a téli összehúzódás után, ilyenkor kell megadnunk szervezetünknek az újrakezdéshez szükséges energiát csíráztatott magvak, friss hajtások formájában. Ahogy melegszik az idő, a főzés, párolás idejét és a fűszerezést egyaránt csökkentsük. A nyár a gyümölcsök és a nyers zöldségek ideje kevesebb gabonafélével. A hideg italokat lehetőleg kerüljük, ellentétben a szokásokkal inkább meleg, gyógynövényekből készült teákat igyunk. Az ősszel fogyasztott ételeket nagyobb darabokra vágjuk, hosszabb ideig főzzük és gazdagabban fűszerezzük. A téli hidegben fontos, hogy meleg ételeket vegyünk magunkhoz, még a gyümölcs jellegű élelmiszereket is sütjük, mint a sült tököt vagy a gesztenyét. Ilyenkor több sóra, fűszerre, olajos magra, olajra, ghíre, főtt gabonára van szüksége szervezetünknek, ezek mind melegítenek.

Az ízek kölcsönhatásban állnak az egyes szervekkel, szervrendszerekkel, és egyben az energia különböző megnyilvánulási formáit is jelentik. A savanyú íz előnyös a májnak és az epének, s az energia, amit képvisel, gyorsító, összehúzó hatású. A keserű íz száraz, szétszóródó energiát jelent, serkentő hatást gyakorol a szívre, a vérkeringésre és a vékonybélre. Az édes íz tápláló energiát közvetít, nyugtatja a gyomrot, a hasnyálmirigyet és a lépet, míg a csípős íz a tüdőre, a légutakra, valamint a vastagbélre és az emésztésre van jó hatással. Az energia, amely megnyilvánul benne, erős, szétszóródó jellegű. Végül a sós íz a vesére, a húgy- és ivarszervekre, valamint a csontokra és az agyra hat pozitívan, és erős, lefelé húzó hatású energiát közvetít. Fő étkezésünknél ügyeljünk arra, hogy ételeinkben, ha csak nyomokban is, de jelenjen meg mind az öt íz.

Az ízeken kívül a színek sem elhanyagolhatók a makrobiotikus táplálkozásban. Nem mindegy, hogy egyhangú, a sok főzéstől színüket vesztett, barnás árnyalatú ételeket eszünk, vagy éppen színpompás, zöldségekből és gabonából álló kompozíció kerül a tányérunkra.

Forrás: Kövesdi Natália: Nagyi és Nati szakácskönyve (Gari Kft., 1996.)

Ez megosztható!

PinIt
Top