Amalgám – higany

fogászat amalgám higany

Annak ellenére, hogy az első szakirodalmi hivatkozás 1910 körül jelent meg az amalgám  fogtömések káros hatásairól, ma is milliószám szaladgálnak köztünk embertársaink, akik ezt az anyagot viselik a fogaikban. Az amalgám mérgező hatása elsősorban a benne található higanynak tulajdonítható, ami a rágás és a szájban természetesen lezajló korrózió következtében folyamatosan bejut a tápcsatornába és onnan felszívódva eljut a test összes fontos szervébe.

Hogy az anyag veszélyes, azt semmi nem illusztrálja jobban, mint az a tény, hogy Németországban a kilencvenes évek óta kötelezik a fogorvosokat olyan leválasztó megvásárlására, ami a kezelő gépből kifolyó szennyvízből kivonja az amalgám darabokat, majd azt különösen veszélyes hulladékként kezeli. Náluk szigorúan tilos az öblítővízzel a csatornahálózatba engedni azt, amit a páciens kiköpött.

Miközben az amalgám toxikus volta immár egy évszázada ismert a fogorvoslásban, a bizonyosságra várni kellett a közelmúltig.

Hol van a higany a testünkben?

A tömésekből több módon lép ki a higany. Közvetlen higanygőz elpárolgás, ionizált leválás vagy oldódás, direkt beoldódás a nyálkahártyába, galvánáram képződés a szájban lévő sók következtében, egyaránt hozzájárul az összképhez.

Hahn és munkatársai 1990-ben méréseket végeztek majmok és birkák segítségével. Kifúrták a kísérleti állatok fogát és radioaktív higannyal jelölt amalgámot tömtek bele. 29 nap elteltével leölték az állatokat és megmérték, hogy a különböző szervekben mennyi megjelölt higany található. Az eredményekből kiderült, hogy nem csupán az agyban – ahogy eddig sejtették – hanem az endokrin rendszerben és a tápcsatorna összes szakaszában nagy mennyiség mérhető.

Az egyes szervek higany tartalmát a következő lista tartalmazza a majmok esetében:

  • Vér: 5,8 ng/g
  • vázizomzat: 1,9 ng/g
  • gyomor: 18,4 ng/g
  • állcsontok: 7756 ng/g
  • vékonybél: 69 ng/g
  • vastagbél: 983 ng/g
  • epe: 243 ng/g
  • vese: 3053 ng/g
  • széklet: 3490 ng/g

Mivel ismert, hogy az immunrendszerünk 80 százaléka a belekben elhelyezkedő ún.:Peyer-plakkokban fészkel, nem is csoda, hogy az utóbbi száz évben az immunrendszerrel összefüggő betegségek, allergiák, ízületi problémák rohamosan elterjedtek, egy időben az amalgám elterjedésével.

Hatása és egy lehetséges védekezés

A szájüreg és a tápcsatorna flórája képes a higanyt szerves vegyületekbe építeni. Ez a legnagyobb probléma vele.

Amennyiben valaki nem jut elég vashoz és a szervezete vashiányos állapotban van, akkor a higanyt a vörös vérsejtek elraktározzák és bármikor vissza is tudják adni tiszta higany formában.

A higany ionok pozitív töltésűek és határozott affinitást mutatnak egyes létfontosságú kéntartalmú vegyülettel. Ha kén van jelen a higany be tud épülni az aminosavakba és azokat telíti, megváltoztatva azok működését.

Másrészt a fémeket tartalmazó enzimek esetén, amiknek a középső atomja fém (cink, szelén), a higany képes elfoglalni e fémek helyét és egy teljesen máshogy viselkedő molekulát hoz létre.

Mivel Magyarország lakosai jellemzően cink és szelén hiányban szenvednek, a fenti jelenség igen nagy valószínűséggel lejátszódik az amalgámmal élők szervezetében.

Némi védelmet jelent a megfelelő vitamin és ásványianyag (cink, vas, szelén) ellátottság, és az amalgám tömések végleges eltávolítását követő teljes méregtelenítés.

Ez megosztható!

PinIt
Top