Lövöldözős gyógyszer VI. – pszichiátria a terror hátterében

eroszak terror pszichiatria

A rendőrség és a hivatalos szervek értetlenül vakarják a fejüket a jelenség láttán. A biztonságpolitikai szakértők “tudják a tutit”. Aki csak teheti valami összefüggést próbál felfedezni a világ számos pontján heti rendszerességgel felbukkanó merényletek láttán. Törekvésük érthető. Jó lenne előrejelezni melyik bevásárló központban vagy közösségi térben fog legközelebb előfordulni lövöldözés vagy baltás hadonászás. Sajnos a helyzet viszont az, hogy nem látják a fától az erdőt. A jelenség mögött iszlamista vagy bármi egyéb vallási indulatokat keresnek, miközben úgy tűnik ismert gyógyszer-mellékhatás az egyetlen közös vonás a sorozatos terrorcselekmények között. A pszichiátria pedig bölcsen hallgat.

Miért nem vesszük mégsem észre ezt? Mert nem nézünk rá. A helyzet az, hogy szinte kivétel nélkül valami pszichiátria által javasolt szer hatása alatt követik el a tettüket a merénylők, de ez valami oknál fogva mint lényegtelen elem a hír legvégére kerül. Vagy mint mostanában, csak egy héttel később közlik a lapok, amikor a figyelmünk már a következő merényletre fókuszál.

A párizsi, a nizzai, az orlandói, a heidingsfeldi vagy müncheni merényletek elkövetői semmilyen kapcsolatban nem álltak egymással, terror-szervezetekkel, és egy kivételével abban az országban születtek és éltek, ahol később bekattantak. Ne tévesszen meg senkit, hogy a merénylet után egy ismert terrorszervezet PR embere “magára vállalja a felelősséget”. Ez csak PR kommunikáció, és valószínűleg nulla az igazságtartalma. Nem is beszélve arról, hogy tisztázni kellene végre a “felelősségvállalás” szó értelmét. Ezek a srácok még ha esetleg szimpatizáltak is egyik-másik terrorszervezettel, nem azok irányítása alatt álltak.

Lövöldözés kellene az óvodában?

Ha globálisan nézünk a problémára és nem csupán a szűk környezetünk eseményeit próbáljuk megfejteni, még siralmasabb a helyzet. A fenti térképen látható, hogy például 18 hónap alatt 74 iskolai lövöldözés (átlagosan heti egy) volt az Egyesült Államokban, aminek fele általános iskolában történt. Ezért nincs is már hírértéke. Ha valami minden héten bekövetkezik, az emberek már nem tulajdonítanak neki olyan jelentőséget, még akkor sem ha egyébként maga a hír megdöbbentő. Nagyon nehéz minden héten megdöbbenni. Ahhoz ma már óvodai lövöldözés kellene.

Az egyetlen közös pont a merényletek elkövetői közt rá van nyomtatva a tabletták dobozára. Kivétel nélkül mindegyikük szedett valami pszichiátriai szert ingatag lelki állapotának kezelésére. Márpedig ezen szerek ismert és ismertetett mellékhatása, hogy a szedőiknek nem ritkán agresszív vagy éppen öngyilkossági gondolataik lesznek. Van tehát egy eleve ingatag lelkiállapot és egy szakszerű kezelést igénylő fiatalember, akinek segítség helyett egy olyan szert adunk, amitől azt képzeli, hogy a film amit a múlthéten látott a moziban egyenlő a valósággal ő pedig a főhős, akinek harcolnia kell tudom is én kivel vagy meg kell erőszakolnia egy lányt mert az élvezni fogja azt vagy az emberek hétvégén az Ikeában zombik akiket le kell kaszabolni vagy ilyesmi. Az elme elég bonyolulttá tud válni ha drogokkal – legyen az utcai vagy orvosi drog – összezavarjuk.

Ha nem a probléma okát találjuk meg és szüntetjük meg, akkor nem kezeljük igazából. Ezt a dogmát talán nem kell indokolnom. A választási kampányplakátok sugallatával szemben nem a bevándorlás okozza a terror mindennapossá válását. Különféle izmusok hívei, különféle származású és vallású emberek gyógyszerek hatása alatt követik el megmagyarázhatatlan cselekedeteiket és pusztán utólag próbál a média és a politika belemagyarázni valamit amivel megbízóinak vagy saját érdekeinek megfelelően tálalhatja a történteket.

Pszichiátria: Agresszió receptre

A pszichiátria mára felhagyott a psziché gyógyításával, sőt tagadja a létezését. Még a szakmája nevét jelentő “psziché-“ (lélek) és “-iatria” (gyógyítás) szavak értelmezésével is gondja van. Nem hiszi? Hívjon meg egy kávéra egy pszichiátert és kezdje el kérdezni a lélekről. De kérdezheti az elméről is. Arról sem lesz semmi fogalma. A beszélgetés második percében már a kémiai orvoslásról lesz szó, aminek valljuk be elég kevés köze van a lélekhez vagy a gondolathoz. Még annyi sem, mint a festéknek a festményhez vagy a hangnak a zenéhez. Ha igazán össze akar zavarni egy pszichiátert (a műsorvezetők ezt sosem teszik meg) kérdezze őt a gondolat és a drogok (ők gyógyszernek nevezik) kölcsönhatásáról. Meg fog lepődni a válaszoktól és látni fogja mekkora sarlatánság húzódik a mai pszichiátriai gyógyszerrendelés mögött.

És ez a sarlatánság az, ami jobb sorsra érdemes fiatalemberekből potenciális tömeggyilkosokat hoz létre mindössze pár héttel az után, hogy elkezdték szedni a receptre felírt kedélyjavítót vagy antidepresszánst. És ez rá van írva a betegtájékoztatóra és egyes országokban kötelezően a doboz oldalára is.

forrás: prweb.com

Ez megosztható!

PinIt
Top